Az egyiptomi mitológiában a termékenység, a víz és a szél istennője, a nőiesség, a családi hűség, a tengerhajózás istennője. Ízisz kultusza nagy népszerűségnek örvendett Egyiptomban és messze Egyiptom határain túl, különösen a hellenizmus korában. A görög-római korban "ezerszeműnek" nevezték. Ízisz szülei Geb és Nut, míg Ozirisz, Nepthüsz és Széth a testvérei. Ozirisz felesége és Hórusz anyja is egyben. A róla szóló legtöbb elbeszélés összefonódik Ozirisz mítoszával. A mítoszokban Ízisz általában, mint hűséges és odaadó hitves szerepel. Amikor Széth megöli Oziriszt, Ízisz megkeresi férje hottestét, eltemeti és halott férjétől megtermékenyülve fiút szül, Hóruszt, akinek majd bosszút kell állnia Széthen. A mítoszok részletesen elbeszélik Ízisz életét a Nílus-delta mocsarai közt, ahol Széth elől rejtőzködve felneveli Hóruszt. Egyszer távollétében egy mérges kígyó megmarta a "a gyönyörű, drága, ártatlan csecsemőt. Mozdulatlanul feküdt, alig vert a szíve". (Részlet az ún. Metternich-sztélén lévő szövegből). Ízisz kiáltozott, segítségül hívott isteneket, embereket. Thot, a bölcsesség istene megnyugtatta a szerencsétlen anyát és ráolvasással meggyógyította Hóruszt. Amikor a fiú felnőtt, Ízisz megjelent vele a kilenc isten bírósága előtt és Hórusznak, mint Ozirisz törvényes fiának követelte a királyi trónt. Széth követelésére Ízisz nem vehetett részt a tárgyalásakon. Az isten-bírák összegyűltek a Belső-szigeten, és szigorúan megtiltották Nemti révésznek, hogy átvigye oda Íziszt. De a bölcs istennő túljárt Széth eszén: öregasszonynak öltözve, egy aranygyűrű segítségével megvesztegette a révészt, aki átvitte a tiltott szigetre. Ott szép leánnyá változott és elmondott Széthnek egy kitalált történetet, miszerint egy idegen megrabolta egy pásztornak fiát: eltulajdonította meghalt apjának a nyájait. Széth felháborodott a törvénytelen tettem, kiabálva követelte az idegen megbotozását. Ezzel önkéntelenül elítélte saját magát, beismerte, hogy az apai örökség a fiút illeti meg.
Hórusz és Széth vitájában és összetűzéseiben Ízisz továbbra is segített a fiának. Amikor Széth életereje áthatolt Hórusz karjába és megtöltötte méreggel, Ízisz kitépte a kart és egészségessel pótolta. Végül elérte, hogy Széthet elítéljék és az ő fiát ismerjék el Egyiptom királyának. Ízisz nevével találkozunk majdnem minden Oziriszről szóló vallásos szövegben. Szó van róla a Hórusz és Széth vitáját leíró mítoszban (Chester Beatty Papirusz I.). Néhány mítoszváltozatban ( a Réről és a kígyóról keletkezett mítoszban, illetve a Kheopsz (Hufu) fáraóról meg a varázslóról szóló mesében). Ízisz teljesen önállóan szerepel, Oziriszt nem is említik. A Metternich-sztélé mágikus szövegei Ízisszel ellentétben csak mellékesen említik Oziriszt (ld. Hórusz és Ízisz Delta mocsarai közt). Az Ozirisz halálát és életre keltését eljátszó misztériumokban Ozirisz néma szereplő (szobor helyettesíti, amelyet felemelnek, letesznek, megfordítanak). Ízisz és őt segítő nővére, Nepthüsz viszont hosszú beszédekben síratják el Oziriszt. Ízisz magatartását Ozírisszel és Hórusszal szemben erény mintaképének tekintették. Eredetileg azonban nem ilyennek értelmezték az alakját. A messzi múltból olyan emlékek is maradtak róla, hogy pl. Széthnek, férje és fia gonosz ellenségének a pártját fogta. Ennek a következő a magyarázata: amikor Ízisz, a fia érdekeiért harcolva, szigonyát beledöfi Széthbe, az így kiált fel: "Mit tettem én ellened, Ízisz nővérem?! Szólj a szigonyodnak, eresszen el, hiszen anyai ágon a fivéred vagyok!" Majd azzal folytatja, hogy Hórusz Ízisznek idegen (vagyis nem az ő, hanem apja nemzetségéhez tartozik). Ízisz erre zavarba esik, visszahívja szigonyát. Hórusz ezt árulásnak veszi és levágja anyja fejét- Ez a mítoszváltozat nagyon ősi. Ízisz itt az anyajog normái szerint cselekszik, amikor is az anyaágon való fivér áll hozzá a legközelebb. Hórusz, mint az istenek új nemzedékének képviselője, már az apajog normái szerint lép fel. Szorosabban kapcsolódik az apjához, az anyja viszont kedvesebb neki, mint az édestestvér. A mítosznak ezen ősi változatát később mesterkélten beleszőtték a Hórusz és Széth vitáját elbeszélő mítosz újrafogalmazásába, bár egyáltalán nem illik bele a történet általános tendenciájába.
A Réről és a kígyóról szóló mítoszban Ízisz, mint gonosz varázsló szerepel. Létrehoz egy mérges kígyót és ráküldi Ré főistenre. A megmart isten kérleli a "nagy varázsló" Íziszt, hogy gyógyítsa meg, de Ízisz csak akkor tesz eleget a kérésnek, amikor Ré elárulja neki az igazi nevét. Ezután Ízisz mágikus hatalmat nyert az istenek királya felett. A babilóniai Istár istennőhöz hasonlóan Ízisz fokozatosan vélik gonosz istennőből - aki Rével harcol a hatalomért, sőt a saját fiával, Hórusszal is ellenségeskedik - jóságos és jótékony uralkodónővé. Létrejön klasszikus alakja: a szerető feleség és anya, a férje és a fia jogaiért síkraszálló nő.
Kezdetben Íziszt a Nílus-delta északi részén tisztelték, Butó város volt kultuszának középpontja. Valószínüleg az eget személyesítette meg és a neve (Iszet = "trónus", "hely") fiának, a napisten Hórusznak a születésére céloz. Főleg a Butó körnéykén lakó halászok körében volt kultusza. Amikor Hóruszt megmarta a kígyó, a mítosz szerint ők siettek elsőként a segítségére. Az ég istennőjeként tehén vagy tehénszarvú nő képében ábrázolták. Később (a héliopoliszi panteon, az ún. nagy enneáda létrejötte után) Ízisz anyja, Nut istennő lett az ég uralkodónője, Ízisz pedig már Ozirisz hitveseként és segítőjének az alakjában szerepel. Íziszt máshol a szél istennőjének tisztelték, aki szárnyai csapkodásával idézte elő a szelet. Ennek megfelelően, ahogyan Nehebhutot, őt is sólym vagy szárnyas nő képében ábrázolták. Nehebhuttal, valamint Heket istennővel együtt, mint a szülő nők oltalmazóját is tisztelték, aki megkönnyíti a szülést és meghatározza az újszülött királyok sorsát. Ízisz, mint hitves átveszi Ozirisz funkciót. Diodórosz, az egyiptomi hagyományokat kutató görög történész közlése szerint Ízisz megtanította az embereket aratni, magot őrölni. A görögök Démétér istennővel azonosították. A földművelő funkciót azonban általában Ozirisz látta el. Az egyik elképzelés szerint a Nílus vize Ozirisz testéből folyik ki, míg egy másik szerint megtelik a férjét sirató Ízisz könnyeivel. Az antik hagyományokból ítélve Ízisz nemcsak a folyóvíz, hanem a tengerek vize felett is uralkodott és védelmezte a tengerészeket. Ez a képzet valószínüleg az ősi egyiptomi hitvilágból ered. Fennmaradtak olyan ábrázolások is, amelyeken Ízisz csónakot tart a kezében.
Szarapisz (= Ozirisz-Ápisz) kivételével egyetlen egyiptomi istenség sem volt olyan népszerű a görög-római világban, mint Ízisz Pireuszban az i. e. 4. században. Délosz szigetén az i. e. 2. században épült Ízisz-templom, de épült még Delphoi és Korinthosz közelében is. Itáliában az Ízisz-kultusz az i. e. 2. századtól kezdve terjedt el, sőt még Britanniába és Pannóniába is eljutott.